41:1 Kihúzhatod-é a leviáthánt horoggal, leszoríthatod-é a nyelvét kötéllel?

41:2 Húzhatsz-é gúzst az orrába, az állát szigonynyal átfurhatod-é?

41:3 Vajjon járul-é elődbe sok könyörgéssel, avagy szól-é hozzád sima beszédekkel?

41:4 Vajjon frigyet köt-é veled, hogy fogadd őt örökös szolgádul?

41:5 Játszhatol-é vele, miként egy madárral; gyermekeid kedvéért megkötözheted-é?

41:6 Alkudozhatnak-é felette a társak, vagy a kalmárok közt feloszthatják-é azt?

41:7 Tele rakhatod-é nyársakkal a bőrét, avagy szigonynyal a fejét?

41:8 Vesd rá a kezedet, de megemlékezzél, hogy a harczot nem ismételed.

41:9 Ímé, az ő reménykedése csalárd; [puszta] látása is halálra ijeszt!

41:10 Nincs oly merész, a ki őt felverje. Ki hát az, a ki velem szállna szembe?

41:11 Ki adott nékem elébb, hogy azt visszafizessem? A mi az ég alatt van, mind enyém!

41:12 Nem hallgathatom el testének részeit, erejének mivoltát, alkotásának szépségét.

41:13 Ki takarhatja fel ruhája felszínét; két sor foga közé kicsoda hatol be?

41:14 Ki nyitotta fel orczájának ajtait? Fogainak sorai körül rémület [lakik!]

41:15 Büszkesége a csatornás pajzsok, összetartva [mintegy] szorító pecséttel.

41:16 Egyik szorosan a másikhoz lapul, hogy közéje levegő se megy.

41:17 Egyik a másikhoz tapad, egymást tartják, egymástól elszakadhatatlanok.

41:18 Tüsszentése fényt sugároz ki, és szemei, mint a hajnal szempillái.

41:19 A szájából szövétnekek jőnek ki, [és] tüzes szikrák omlanak ki.

41:20 Orrlyukaiból gőz lövel elő, mint a forró fazékból és üstből.

41:21 Lehellete meggyujtja a holt szenet, és a szájából láng lövel elő.

41:22 Nyakszirtjén az erő tanyáz, előtte félelem ugrándozik.

41:23 Testének részei egymáshoz tapadtak; kemény önmagában és nem izeg-mozog.

41:24 Szíve kemény, mint a kő, oly kemény, mint az alsó malomkő.

41:25 Hogyha felkél, hősök is remegnek; ijedtökben veszteg állnak.

41:26 Ha éri is a fegyver, nem áll meg benne, [legyen bár] dárda, kopja vagy kelevéz.

41:27 Annyiba veszi a vasat, mint a pozdorját, az aczélt, mint a korhadt fát.

41:28 A nyíl vesszője el nem űzi őt, a parittyakövek pozdorjává változnak rajta.

41:29 Pozdorjának tartja a buzogányütést is, és kineveti a bárd suhogását.

41:30 Alatta éles cserepek vannak; mint szeges borona hentereg az iszap felett.

41:31 Felkavarja a mély vizet, mint a fazekat, a tengert olyanná teszi, mint a festékedény.

41:32 Maga után világos ösvényt hagy, azt hinné [valaki,] a tenger megőszült.

41:33 Nincs e földön hozzá hasonló, a mely úgy teremtetett, hogy ne rettegjen.