107:1 Magasztaljátok az Urat, mert jó, mert örökkévaló az ő kegyelme.
107:2 [Ezt] mondják az Úrnak megváltottai, a kiket megváltott a szorongatónak kezéből;
107:3 És a kiket összegyűjtött a [különböző] földekről: napkelet és napnyugot felől, északról és a tenger felől.
107:4 Bujdostak a pusztában, a sivatagban; lakó-város felé utat nem találtak vala.
107:5 Éhesek és szomjasok valának; lelkök is elepedt bennök.
107:6 De az Úrhoz kiáltának szorultságukban; sanyarúságukból megmenté őket.
107:7 És vezeté őket egyenes útra, hogy lakó-városhoz juthassanak.
107:8 Adjanak hálát az Úrnak az ő kegyelméért, és az ember[ek] fiai iránt való csodadolgaiért,
107:9 Hogy megelégíté a szomjúhozó lelket, és az éhező lelket betölté jóval!
107:10 A kik setétségben és a halálnak árnyékában ülnek, megkötöztetvén nyomorúsággal és vassal;
107:11 Mert ellenszegültek az Isten beszédének, és a Felségesnek tanácsát megútálták;
107:12 Azért megalázta az ő szívöket nyomorúsággal: elestek és nem volt segítségök.
107:13 De az Úrhoz kiáltának szorultságukban, sanyarúságukból kiszabadítá őket.
107:14 Kihozá őket a setétségből és a halálnak árnyékából, köteleiket pedig elszaggatá.
107:15 Adjanak hálát az Úrnak az ő kegyelméért, és az ember[ek] fiai iránt való csodadolgaiért,
107:16 Hogy összetöré az ércz-kapukat, és a vas-zárakat letördelé!
107:17 A balgatagok az ő gonoszságuknak útjáért, és az ő hamisságukért nyomorgattattak.
107:18 Minden étket útála az ő lelkök, és a halál kapujához közelgetének.
107:19 De az Úrhoz kiáltának szorultságukban: sanyarúságukból kiszabadította őket.
107:20 Kibocsátá az ő szavát és meggyógyítá őket, és kimenté őket az ő vermeikből.
107:21 Adjanak hálát az Úrnak az ő kegyelméért, és az ember[ek] fiai iránt való csodadolgaiért,
107:22 És áldozzanak hálaadásnak áldozataival, és hirdessék az ő cselekedeteit örvendezéssel!
107:23 A kik hajókon tengerre szállnak, [és] a nagy vizeken kalmárkodnak,
107:24 Azok látták az Úrnak dolgait, és az ő csodáit a mélységben.
107:25 Szólott ugyanis és szélvészt támaszta, a mely felduzzasztá a habokat.
107:26 Az égig emelkedének, a fenékig sülyedének; lelkök elolvada az inségben.
107:27 Szédülének és tántorgának, mint a részeg, és minden bölcsességöknek esze vész vala.
107:28 De az Úrhoz kiáltának az ő szorultságukban, és sanyarúságukból kivezeté őket.
107:29 Megállítá a szélvészt, hogy csillapodjék, és megcsendesedtek a habok.
107:30 És örülének, hogy lecsillapodtak vala, és vezérlé őket az ő kivánságuknak partjára.
107:31 Adjanak hálát az Úrnak az ő kegyelméért, és az ember[ek] fiai iránt való csodadolgaiért!
107:32 És magasztalják fel őt a népnek gyülekezetében, és dicsérjék őt a vének ülésében!
107:33 Folyóvizeket tett vala pusztává, és vízforrásokat szárazzá;
107:34 Gyümölcstermő földet meddő földdé, a rajta lakó népnek gonoszsága miatt.
107:35 Pusztaságot tett vala álló tavakká, és kiaszott földet vízforrásokká.
107:36 És telepített oda éhezőket, hogy lakó-városokat építsenek.
107:37 És mezőket vetének be és szőlőket plántálának, hogy hasznos gyümölcsöt szerezzenek.
107:38 És megáldá őket és igen megszaporodának, és barmaikat sem kevesbítette meg.
107:39 De megkevesedtek és meggörnyedtek vala ínség, nyomorúság és keserűség miatt.
107:40 Gyalázatot zúdított a fejedelmekre, és bujdostatta őket út nélkül való kietlenben.
107:41 De felemelé a nyomorultat az ínségből, és hasonlóvá tette a nemzetségeket a juhnyájhoz.
107:42 Látják az igazak és örvendeznek, és minden gonoszság megtartóztatja az ő száját.
