39:1 Az éneklőmesternek Jeduthunnak, Dávid zsoltára.

39:2 Mondám: nosza vigyázok útaimra, hogy ne vétkezzem nyelvemmel; megzabolázom szájamat, a míg előttem van a hitetlen.

39:3 Elnémultam, vesztegléssel hallgattam a jóról, de fájdalmam felzaklatódott.

39:4 Fölhevült bennem az én szívem, gondolatomban tűz gerjede fel, így szólék [azért] az én nyelvemmel:

39:5 Jelentsd meg Uram az én végemet és napjaim mértékét, mennyi az? Hadd tudjam, hogy milyen múlandó vagyok.

39:6 Ímé tenyérnyivé tetted napjaimat, és az én életem te előtted, mint a semmi. Bizony merő hiábavalóság minden ember, akárhogyan áll is! Szela.

39:7 Bizony árnyékként jár az ember; bizony csak hiába szorgalmatoskodik; rakásra gyűjt, de nem tudja, ki takarítja be azokat!

39:8 Most azért, mit reméljek, oh Uram?! Te benned van bizodalmam.

39:9 Ments ki engem minden álnokságomból; ne tégy engem bolondok csúfjává!

39:10 Megnémultam, nem nyitom fel szájamat, mert te cselekedted.

39:11 Vedd le rólam a te ostorodat; kezed fenyítéke miatt elenyészem én.

39:12 Mikor a bűn miatt büntetéssel fenyítesz valakit, elemészted, mint moly, az ő szépségét. Bizony merő hiábavalóság minden ember. Szela.

39:13 Halld meg Uram az én könyörgésemet, figyelmezzél kiáltásomra, könyhullatásomra ne vesztegelj; mert én jövevény vagyok te nálad, zsellér, mint minden én ősöm.