6:1 Szép vagy én mátkám, mint Tirsa [városa,] &kedves, mint Jeruzsálem, &rettenetes, mint a zászlós tábor.

6:2 Fordítsd el a te szemeidet én tőlem, &mert azok megzavarnak engem. &A te hajad olyan, mint a kecskéknek nyája, &melyek a Gileádról szállanak alá.

6:3 A te fogaid hasonlók a juhok nyájához, &melyek feljőnek a fördőből, &melyek mind kettősöket ellenek, &és meddő azok között nincsen.

6:4 Mint a pomagránát darabja a te vakszemed, &a te fátyolod alatt.

6:5 Hatvanan vannak a királynék, &és nyolczvanan az ágyasok &és számtalan a leányzó.

6:6 És az én galambom, az én tökéletesem, &az ő anyjának egyetlenegye, &az ő szülőjének választottja. &Látják a leányok, és boldognak mondják őt, &a királynéasszonyok és az ágyasok, és dicsérik őt.

6:7 Kicsoda az, a ki úgy láttatik mintegy hajnal, &szép, mint a hold, tiszta, mint a nap, &rettenetes, mint a zászlós tábor?

6:8 A diófás kertekbe mentem vala alá, &hogy a völgynek zöld fűveit lássam; &hogy megnézzem, ha fakad-é a szőlő, &és a pomagránátfák virágzanak-é?

6:9 Nem tudtam, hogy az én elmém ültete engem &az én nemes népemnek díszhintajába.